Ott nagyunk a Budapest-Bamaco rallyn, igaz csak egy matrica és néhány ajándék doboz, de jótékonykodni jó.  A kaland csoportban indult a

Sivatagi Dodgem Team         Tóth Balázs és Molnár János

          

 Rövid beszámoló tőlük hogy milyen volt az út ezidáig:„Üdv Afrikából! Végre sikerült internet közelébe jutni!
Egy két szót írunk az előző napokról meg csatolunk egy pár képet. A képeket lehet több emailban küldjük, mert egyben nem valószínű, hogy sokat tudunk küldeni!
Azt hiszem Mantovából írtunk utoljára smst. Európát gyorsan átszeltük, miután elindultunk Mantovába, szinte megállás nélkül elmentünk Almeirába a komphoz, mert kocsit kellett szerelni. Persze közben azért beugrottunk Monacoba és Barcelonába, hogy lássunk is valamit. 8 liter olajunk elfolyt a kompig, de rájöttünk a hiba forrására, aztán sikerült is pár óra alatt megcsinálni, nem volt komoly a baj. Aztán hétfő este elindult a komp, a hajón intézték a Marokkóba való belépéshez szükséges papírokat a rendőrök,vámosok és a határőrök, néhány órát sorba kellett állni. Volt kabinunk, ott tudtunk néhány órát aludni, bár a csótányok társasága nélkül kellemesebb lett volna. A Marokkóba való belépés Nadorban gyorsan ment, nem volt gond. Aztán nekiindultunk az Atlasznak, először eléggé rossz minőségű, de aszfalt úton. Ebből adódott a következő problémánk, az egyik motortartó bakunk megadta magát, azán a kardánhoz hozzáért a kipufogó végig, ami elég csúnya hangokat produkált, de ma találtunk egy szerelőt egy kisvárosban, aki pillnatok alatt orvosolta a problémánkat, úgyhogy most nagyjából minden ok az autóval. Visszatérve keddre, Nadorból Merzougába tartott az út, kb 700 km távolság, késő este értünk oda, de az már egy sivatagos rész, szerda reggel szép látvány fogadott minket. A szerdai szakasz egy kör volt azon a sivatagos részen, terepen, ami nagy élmény volt, azt hiszem ezért indultunk el a Budapest-Bamakon Ma pedig tovább haladtunk nyugatra, aszfalton jöttünk inkább, kíméltük ma a kocsit, és legalább megcsináltattuk. Jótékonykodtunk is az elmúlt napokban, kiosztottunk sok cukorkát, tollat, játékot, pólót, sapkát és cípőt, nagyon örültek neki a gyerekek. Amúgy az emberek nagyon kedvesek mindenhol, meg nyugodtak, itt nincs az a kapkodás, stressz, ami Európában, vagyis főleg Magyarországon.
Röviden ennyi egyenlőre, csatoljuk a képeket, aztán reméljük majd tudunk ismét jelentkezni pár nap múlva, internet kapcsolat kérdése.”